F     Érted még a kezemet is levágnám – szólalt meg a fiú

F     Tedd meg! mondta neki a lány, ha igazán szeretsz, vágd le baltával a kezed.

A fiú nem értette, de komolyan a leféltetted kincse síró szívébe vágta szavát.

F     Igen

Azon a napon sírt a fiú s könnyeit szétvágattatott kezébe törölte, amelyen saját lelke bűnei feküdtek, mint a kivert kutyák a halva született hajnalon. Szíve csak sírt, mint a legszebb művet játszó hegedű szokott a sötét nap mögött, ahova besüt a minden szeretet lángja, ahová csak akkor mehetek, mint én a fiúba lakozó ő, ha szél lámpájával erőt fújok a torz világ alatt.

Egy napon jött életem értelme ki szeme ki élete ki vére az enyémmel párosul egyé, válunk érthetetlenné.

F     Na akkor megmutatod, hogy szeretsz, mondta a lány

F     Igen mondta a fiú – ki már napok óta belül ég.

Kimentek a kertbe, ahol egy hasító fa volt egy baltával felvértezve. A fiú odament és letette a kezét (érted bármire képes vagyok hisz érted születtem te vagy a mindenem).

Felemelte a baltát és lesújtott.

F     Neeeeeeeeeeeeeeee – ordított a lány.

A fiú épp az utolsó pillanatban elhúzta a kezét, csak azt nem tudta, hogy azért mert szólt a lány vagy, mert érte nem vágta volna le.

„Szerelmem te vagy”

Én levágtam volna érted

Tudom hogy nem te vagy

Eljössz, megkérded?

„Élem életem legjavát

A síron túl

         Megtalálsz”

Ott leszek a sírkövön, ülök,

Akkor is, ha sírok, akkor is, ha megőrülök

Üres a szívem, úgy kong mint a csend

Ordítok érted, de csak saját testem felel

Beborult a sírom, mint tavasszal a virág

Miért jöttem, ha nem akart a világ.

Pár virágot tégy a síromra

Tudom, nem érdekellek

Pár virágot tégy a síromra

Szemeid nem énekelnek

Pár virágot tégy a síromra

Akkor is ha látsz,

Pár virágot tégy a síromra

Akkor is ha vársz,

Virágod a síromon

Úgyis elköltözök,

Virágod a síromon

Egyszer megőszülök,

Virágod a síromon

Elhagy a magány,

Nem lesz már nekem más

Csak a síromra tett virág.

Szépség

Halál

Kétség

Család