3
Fejes János Péter 2005.10.29. 09:00
666 „Eltaszítottak meghasítottak
Az idő korlátai
Ma érzem még
A holnap kiöltét
Belőlem tudati
Képek ezreimet
Szakítja élettelené.
Felfoghatatlan a mosolygó arc
Melyet köpetek kezelnek
Elfolyva az idő nyílásain
Elkönnyezve sötét írásain”
Kellemetlen tudom mikor a hormonok előálltában igencsak finom vonzást, érzünk a női test iránt. Emlékszem egy ilyen történetre, amit egyszer egyik………
…………………….A késszerű valami ott lógott a falon látta csak egyszer, és mondta húgának, hogy játszunk. Ő benne volt. A szeme sejtette a csukvalétet. El kell kalauzolnia a halál utáni látását a lány lelkének. Bementek a pajtába, és odamentek az asztalhoz és felültek a tetejére. A fiú ekkor erőt érzet magában, belső szava irányította minden cselekedetét. Önmagát fel sem ismerte a testében. Mintha széthúzott volna a feje, és a másik bugyrában, az agyában élő szörnynek adná át testét. Irányítja egy másik cselekedettétele. Szeme izzott a feketétől. Fogai csikorogtak a hús zamatos tocsogó ízére gondolva. Lefektette a lányt. Szíve dübörgő halott dobbanásai dobálta a vért a fiú kezébe. Lányt levetkőztette a lány szeme izzott a kérdések tűzében, mint ágyéka a fiú simogatásától. Kérdőjelek hallhatatlan lavinája zúdul a fiú arcán. Csak néznek egymásra, és a fiú bevezeti ocsmány nemi szervét mely a nőben átváltozott, és a kés szúrására a hároméves nőből a sötétség legféltettebb kincse lett. Nem látta a fiú a húgát csak a szétdarabolt testrészeit melyek ott pihentek előtte, mint a filmben pihenő zombi ebéd után, aki magából lakmározik. A fiú kijött véresen kezében a kés,
jött az apja
- Mi történt kisfiam? – kérdi az apja
- Csak játszottunk apa.
1
Gennyes folt az életem
Vér csöpög a képeken
Csupán a könnyeim erőszakolt
Nevetésem váltja erőszakom
Elégve mézzel, sereggel
Eszmét irtsak kezed testeddel
Meggyőzök minden földi hitet
Elmezavaradott minden hitem
Teljes tudatában kezem tudtának
Öltözzünk be álom fátyla ruhába
Mert az élet nem játék, pedig Élünk
Míg az utolsó lelket szét nem heréljük
Becsapott halott lelkek fodrozódnak szemeink mögött
2
Legféltettebb mindenem
Te légy nekem félelem
Kényelmetlenségemben
Te vagy a kényelmem
A tábla lát arcokat
Ismeretlen hitehagyott
Iratokat elkallódva a földbe ásva
Mindent tégy, ha kell, létezz
Cselekedj úgy, hogy semmit ne érezz.
Beszél úgy, hogy ne kérdezz
Essél el úgy, hogy megérezd
Tapasztalj, hogy megértsed
Cselekedj, hogy bevégezd
3
Amáliából születtem
Testemet tettetem össze
Mindenek gépezetében
Férkőztem emlékezetébe
Cselekedetemnek az időn túl
Igyon ki rút kút csavar
Mert mindig valaki követ, nézz vissza, hogy észrevegye az arcod az idegen,
Visszajöjjön, mert rá néztél és tálaljon az asztalon téged hidegen, melegen.
|