Elhagyott szavak

Kezeim görcsben otthon a fotelben ülve nem gondolok semmire

Oldás még nem jött, de lassan az álomnak kellene gyorsan jönnie

Fényt látok, de nem látok senkit, engem úgysem érdekel senki

Melegség tölti el testem a fotelben, talán már ott sem vagyok

Lélekben, sőt testemmel együtt rohanok, vagy csak szállok, hajózok

Hajóm még nem kötött ki egy partra sem, ha vissza is jönnék? Nem fogok, minek!!

Teljesen belesüppedtem a fotelbe, no meg az álomba éreztem jó helyen, vagyok

Tengeren lengedezett egyszemélyes hajóm az orrhoz mentem

Szemet becsuktam a széllel illatod jött

Csak téged láttalak mindenben itt a hajón

De a tenger gyönyöre töredéke szemed óceánjának

Tenger vize emlékeztet ajkad ízére

A hullámok az arcodra s a tér a kezedre

Itt voltál mellettem akkor is ha nem láttalak

Szemhasadtkor szigetet láttam mely a szíved volt

Mely vert, mint az életem órája melyből kifogyóban az elem

Partot értem melyben szíved hasadt meg

Te minden gátat vetettél nekem

Nem szerettél, nem tudtál megszeretni

Egész életemben hajóztam, hogy megtaláljalak

Nem láttalak soha de, a tengerben láttam arcod

Szélben az illatod mely vezényelt hogy hova jöjjek

S most életem célja lettél te

De eltörted egy perc alatt

Én csak akkor már

Hajótöröttként jöttem, de én ezt nem akartam

Biztos az erő akarta, aki engem kivetett a partra

Hogy ki az és honnan jött ő mutatta az utat vagy velem jött

Nem tudom, csak érzem, azt hogy ennek most vége

Fotelben ébredtem tejben és vérben

Nem tudtam, hogy sírtam vagy csak könnyeztem

Csak az hogy száz évet öregedhettem.