I.

Tehetnék

Verhetnék

Léteznék

Vétkeznék

Vetkőznék

Éreznéd

Vetkőznél

Itt lennél.

      II.

Bárcsak én lennék az

Kit nem keresne senki

Bárcsak én lennék az

Akit nem lesne meg senki

Bárcsak én lennék az

Aki lezuhant a géppel

Bárcsak én lennék az

Ki soha nem lenne ébren

Bárcsak én lennék az

Ki kómába fekszik

Bárcsak én lennék az

Aki a halállal vetekszik

Bárcsak én lennék az

Aki busz szerencsétlenségben meghal

Bárcsak lennék az

Ki süket s ezért nem hall

Bárcsak én lennék az

Ki tolókocsiba ülne

Bárcsak én lennék az

Ki végképp megörülne

Bárcsak én lennék az.

Bárcsak én lennék az,

Krematórium szülötte por

Senki, és semmikor.

         III.

Lennék én dagadt

De tudom, az vagyok

Lennék rút, gnóm, szegény,

Ez van, mert ez adatott

Lennék én koldus

Megfagyott hontalan egyén

Ki csak enni akart, de szenvedett

A parkok egyikén

Lennék én buta

Hisz az vagyok, hiába mondod: nem

Hülye is vagyok: o igen

Butaság légy velem

Ha tudhattam volna, lennék jobb

De nyomorék vagyok

Akit minden ember, te is

Éhezni hagyod

Ha tudtam volna, de nem akartam

Tanulni, szeretni

Pedig akartam táncolni, imádni

Élni, nevetni

Te minden vagy tökéletes

De néha vad

Hiába áll ott a had

Ha tenni kénytelen

      IV.

Bárcsak halottan születtem volna

Vagy most buknék a porba

Amelyen most ülök

Kérlek téged gyöngyszem

Légy mellettem élj velem

Mert egyszer megőrülök

Bárcsak ez a vers igaz lenne

Minden sora utat lelne

Az lesz majd a sírás

Ne szüless de, élj boldogan

Halállal a szerelem

Mondja a szentírás.

       V.

Lennék vak

Hisz az vagyok

Lennék árva

Az vagyok

Lennék testtelen

Ki csak érez

Lennék anyagtalan

Kit nem érzel

Lennék élettelen

Az vagyok

Lennék élő, de

Halott vagyok

           VI.

Lennék csókod mely, áthat

De nem vagyok

Lennék ruhád mely, takar, áztat

De nem vagyok

Lennék szemed mely mindened, látja

Mely felém, nem ragyog

Lennék szülhetetlen lény mely, látja

Gyönyörű hajnalod

2003 01 01- 2003 12 30