Vérbe fagyva

Oh, csend, csend van,
Némán fekszem a kádban.
A víz már rég lefolyt,
S ez a szag… szinte megfojt.
Torkomnak már nincs többé szava.
„Hiszen ez a vérem szaga!”
Hasít belém a felismerés.
Csak a csend, én és
Mindenütt a csillogó vér.
Látom magam, gyenge kezemből
Kiesett penge, s a szememből
Kialudt a sötét fény.
Csuklóm csontig felvágva
Minden gondot áthágva
Csak fekszem a kádban.
Üveges szemmel nézem a
Plafont, miközben árad a
Sötéten csillogó vér szaga.