Emberöltők óta a varázslók uralják a világot! Az jó és rossz harca talán egyszer végleg köztük dől majd el! Ha jobban belegondolunk akkor ez lehetetlen. Ez a harc még a halál után is foltatódni fog mert lehetetlen hogy valaha is végleg gyözedelmesgedjen az egyik!

     A év legsötétebb estéjének előestélyén egy lovas vágtatott végig a birodalmon. Levelet vitt valakinek. Egy gonosznak vélt levelet. Azt beszélték ez a levél dönti majd el hogy ki fog uralkodni  300éven át. Ha nem is dönti el de rámutat majd! Az erdőhöz érve a lovas feélelemtől reszketve adta a ki a parancsot lovánalk hogy méggyorsabban vágtasson mert ez az erdő nem biztosnságos senkinek ezeken az éjjeken! Mikor a ló kiért a rengetegből már utasa nélkül haladt tovább. Rémült tekinteténél már csak a marásokat az oldalán volt szörnyűbb nézni! Nem tudták hogy  a jó Enikisasszony aki szövetségben állt „Fenriz” gyermekeivel a Lupánokkal megkérte őket hogy minden áron állítsák meg az áthaladó üzeneteket. És mivel az ő becsületük  a hűség ezért általában teljesítik is ha féltucat katonájuk oda is vész. Nem sokan maradtak az utolsó nagy háború óta amit ugyan vereségképp éltek meg a hatalmas veszteségek miatt de hatalmas Dícsőséges győzelem volt.

A levelet elégették hogy senki ne tudja meg mit jövendőltek az északi látnok erők!

Lupán kinek a történetek közepette még mindig senki nem tudja a nevét de majd egyszer erre is kitérünk elment hát Eni királykisasszonyhoz jelenteni sikeres akciójukat!

Meglepetésére mikor a völgybe ért ahol a palota ált azt látta a hajnali napsugarak fényében hogy gyülekeznek a seregek.

A sereg két nap a következő éjjelen megtámadja a Genutior várát hogy ismét a fény és a jóság uralkodjék az elkövetkező években.

Az uralkodónő felkérte a Lupánokat is hogy tartsanak velük de ez a rettentően alacsony számuk miatt lehetetlen. Legfeljebb is csak két három harcosra számíthatott.

A törpiek vagy túl fiatalok voltak vagy olyan idősek hogy még magát „Fenriz”-t is ismerték.

Mikor az újhold már kiteljesedett a had már csatasorba állt a végzet mezején a Királynő vezetésével oldalán a maroknyi Lupussal akik vérüket is adnák a szövetség biztonságáért.

A goblinok tündék és a többi varázsteremtmény akik velünk tartottak felsorakoztak a gyalogság mögött. Voltak azonban olyanok is akik nem voltak hajlandóak velünk vagy az ellennel tartani mert már elegük volt a sok háborúból és halálból. Ha vége lesz ennek az egésznek ők fognak a legrosszabbil járni hiszen ha a Gonoszság győz eltiporják őket és írmagjuk sem marad. Ha a fényességes uralkodóasszony győz megfizetteti velük a győzelem árát és azt a veszteséget melyet az ottnemlétük okozott. A győztes hadak sdzabadon fosztogathatják majd falvaikat és még azesetleges haláluk sem fog méyl nyomot hagyni a jóság sima arcbőrén.

Villámok cikáztak az égen. Úgytűnik Ma is eső lesz – Jelentette ki valaki a második hadtestnél-  legalább nem fognak sokáig égni a tüzek.

    Hamarosan megindultak az erők a vár ellenében. A varázslók félelmetesen és erősen védekeztek. És a vár hatalmas eői is ingatagnak tűntek mihelyst az első alakulatok behatoltak a vérba. Odabennt a vérengzés szó nem jelentett semmit. A halál köztük járt és hatalmasra dagadt a rengeteg áldoza5t lelkével. Csak úgy falta magába a látványt és az érzést hogy minden az enyészeté lett néhány órán belül.

Az utolsó gonosz erők felmorzsolásánál már az uralkodó is jelen volt. Belovagolt az egykoron hatalmas fakapu romjai felett majd hol kardjával hol pedig hatalmas erejével pusztította az ellent varázslókat megszégyenitve. Az udvarról bement a vár belselyébe hol az elesettek vérbefagyott holtestein átlépdelve haladt tovább. Némely nyitott tetejű teremben elszörnyedt mikor látta a septében sietve karóbahúzott embereket és csodás teremtményeket melyek a vár védelmére keltek. Szétszabdalt testek mindenütt tekintet nélkül kik vagy mik voltak. A belek nedveivel valaki a diadal képeit festette. Valahogyan, senki nem tudja hogyan olyan hihetetlen színeket tudott kikeverni egy kis epével és miegymással hogy az hihetetlen. Látszott hogy értette a dolgát. Kitudja mit csinálhatott szabadidejében!

A nagyteremben az utolsó varázslók megadták magukat. Mikor az Uralkodó nő odaért már elszállítottál őket. Véget ért a csata hát. Győzedelmeskedett a fény és Eni kisasszony.

Lassan mindenki elindult hazája felé mikor összeszedte azt amit jogosnak ítélt  a csata után.

Nem volt nagy veszekedés hogy ki mit kapjon. El tudták osztani őket igazságosan.

A varázslókat örök időkre befalazták a katakombákba ahobban még soha senki nem tért vissza.

     Lupán hazatért hát a győztes csata hírével az öreghez. Az a tűz körül ült a többi gyermekkel.

Győztetek hát? – Tette fel a kérdést majd hozzátette- ez volt megírva!

A levél melyet az északi jós küldött…..

Még mielőtt elégettük volna beleolvastam és az állott benne hogy a varázslók belátják hogy nincs sok esélyük és újjabb 300évre átadják majd az uralmat. Nem fognak csatába indulni!!

Feleslegesen hulott annyi vér. Van még mit tanulnia az Uralkodókisasszonynak.

Nem kell mindig elhamarkodottan lépéseket tenni………….