Nagyon boldog vagyok, hisz tükörben csak gennyes váladékom köszönt vissza minden vérelzúduló istennapomon. Ültem a tükör előtt, amely tükör rengetek álarcot mutatott arcnak. Vajon az az igazi, amit abba látok, az vagyok,  magamra tudok nézni úgy is ha nem akarok, az lehetek én is ami én akarok. Belenézek a tükörbe, nem magamat látom, vagy akarom látni.

Láttam a tükör mögött valakit, aki én voltam. És bennem rejlő magamban téged fedeztelek fel, benne. Ő veled élt, veled halt, veled nevettet, mindig, ha mosolygott, akkor is veled volt mikor halott voltál. A bennem élt Ő, az álmom volt, mi csak bennem ég, de egy bajom van soha nem válhat ez életté…..