A Sötétség Maszkíroz
Fejes János Péter 2006.04.02. 19:33
1997
A Sötétség Maszkíroz \édesanyám halálakor\
A világos vakító élvezete bánt,
S a sötétség fátyla vesz eresze alá,
Élj, ha csak Chris Barnes üvöltése nyugtat,
Élj, ha a sötétségben találod a kiutad,
Élj, ha a gitár mámora folyik eredben,
Élj, ha véred már a gyűlölet szere,
Éljen a pentagamma a szívedben,
Kés jéghideg éle vág az erembe,
A vég közeledik, nincs már mit, reméljek,
Természet adott, ha akarod el is, vesz,
Lelked megmarad, tested a világosságba lesz,
Halott lennék? Feltámadnék?
Vért és húst reggeliznék,
Fekete fényben napoznék estig,
Egyedül lennék, nem lesne meg senki,
Így érzek én, és annyi hatás ért,
Hogy már nem bírom, nem tudom miért,
Szerelmem, te gyönyörű vagy, gyenge tulipán,
Ha meghalok lelkem érted kiállt,
Lelkem melege vezessen a sírig,
Hogy ha szomjas lennél, adna neked inni,
Ha éheznél, adna neked enni,
Gyógyírt, ha beteg vagy,
Ne felejts el a sötétségben hinni!!,
Az élet megtanította a kínt
A természet kötözi a sebeimet is,
Meghalnék hogy a természet éljen,
Vér nélkül feláldoznám a lelkemet is érte,
Élj, ha csak Dani Filth imájában bízol,
Élj, ha csak a sötétség maszkíroz,
Tudj, élvezz a határig
Mindig mindent a halálig.
1997.
|