Elmúlás, csalódás, fájdalom.

Vérző szívem helyén

Nem maradt más,

Csak üresség.

Kitépett emlékek foszlányai,

Sohasem hallott hangok,

Melyek életem végéig

Ködbe burkolóznak.

Kihaló érzések

Nem kavarognak többé,

Egyre halkuló elmúlás

Úgy testé, mint léleké.

Tapasztalatok árán

Tudást szerezni nem áldás,

Hanem vad átok, mely

Nyilallva bénít.

Lehangoltan, mint

A gitár húrja,

Csak mély magányban,

Élni újra?

Tanulnom kellene

Kitől és mit

Szeretet emberség

Fájdalom istenit??

Azt hallgatom a napban

Érzem ízét minden patakban

Szárnyal a lelkem az ég kék egén

A kínszenvedés sötétebb féltekén.

2004-06-01