Valaha léteztél de mára

Előszült arcodat fújja a

Szél rajta pára

Szememben a megvetés él

Szagodat érzem

Bennem él

Most húsod rohad

Koporsódban

Én annyira szeretlek

Hogy sírodon a márványt is

Összetörném

Lerágnám a csontodról a bőrt

Bőrtelen csupasz

Csontozatoddal szeretkeznék

Nirvánába

Csak kérdeznéd

Mindhiába

Lépkednénk a föld felett

Amely lényegében eltemet

Mosolyognál hústalan arcoddal

Sírnál de nevetnél életeddel, harcoddal

Kedved csak volt hogy élj

Léteztél, nem tudod miért

Szép voltál, elhaltál

Megeszlek, hogy meghaljál

Szép réten futunk, mint a gyerekek

Annak idején nyeregben

A fagyott utakon

Inni a fagyot kutakból

Enni a rohadt ételből

Templomot gyalázni kényszerből

Szeretkezni, elélvezni

Leheletet megérezni

Nézni egymás mellét

Marni egymás lelkét

Fák alatt táncolni a csillagokkal

Az volt a szép

Milyen volt

Halott

Nem szép.

Lépkedtünk a föld felett

Amely eltemetett

Mosoly kulacsa

Kínoz

Lépkedek a föld felett

Amely körülvesz

Isten keze

Radíroz.

1996