A Vietnámban játszódó filmet talán kicsit jobban vártam, mint amilyen jónak találtam a megtekintés után. Nem volt az a megragadó film, ami elől lehetetlenség felkelni. Az is bizonyítja, ezt hogy a filmet 3 nap alatt néztem meg. KB 2 naponta 1 cd-nyi részt.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a film élvezhetetlen és teljesen pocsék. Csak én kicsit többet és mást vártam tőle. Nem erre számítottam.
Willard kapitány (Martin Sheen) a film elején kicsit részegesen a hotelszobájából osztja meg velünk gondolatait miszerint mikor otthon volt a dzsungelbe vágyott mikor a dzsungelben volt hazavágyott. Így hát maradt a dzsungel. Nem sokkal később néhány katona állít be érte és közlik vele, hogy megkapta a hőn áhított küldetést és mehet vissza bevetésre. Egy ezredesért kell elmennie és likvidálnia. Körülbelül erről szólt nekem a film nagy része. A hajó legénységét is megismerhettük.

Útközben volt egy tiszt, ha jól emlékszem ő is tábornok volt de eléggé beteg. Azért vett be az embereivel egy falut, mert ott a parton elég nagyok a hullámok, ahhoz hogy szörfözni tudjon. Kicsit meg is lepődtem mikor a csata kellős közepén deszkákra pattantak, és a habokba vetették magukat.

    A film végére a kis hajóscsapat elég szépen megfogyatkozik. De a küldetés sikerrel jár. Az ezredest likvidálják.

A film talán legmegdöbbentőbb része az volt, amikor mutatták az őslakosokat, hogyan vágják le a marhákat. Végig semmilyen efekt vagy vágás nélkül egy bárdszerű vágóalkalmatossággal jól belehasítottak a hátába, lapockájába. Kellemes volt nézegetni.

Igenis jó film ez csak engem nem fogott meg…