Halkan folynak le a ragadós árnyak,

Testük csirizes semmi, nyálka-fátyol.

Zöldes sűrűjükben szétfoszlanak mind a vágyak –

Pad alatt, könyvek mélyén –rejtsed bárhol.

Halkan sóhajtoznak a ragadós árnyak,

Kéjes hangjuktól menekül minden álom

Nyálkás sűrűjükben elvesznek a szárnyak,

És mára tegnapjaim sem találom.

Ezerfelé motoszkál köröttem a semmi,

Száz meg száz szellem susog-

Várják, hogy én se akarják már lenni,

Arcomon a kín patakokban csurog.

Nyálkás lesz lassan a lelkem,

Csigamódon másznak szét álmaim.

Fényes csíkjukon lassú halált leltem –

Két dolog a világ: csak én, és az árnyaim.

                        /2006.05.06./