Kis cipőcskéim szorosan kötöm,

Hogy el ne kopjon, amíg

Mosolyok elől menekülök

A napfényes májusi valóságba.

Kis kezecskémen véres a köröm,

Kesztyű nélkül kaparok alagutat

A tenger alá álmaim urnáinak –

Hajnalban elégett a legkisebbik is.

Két szemecskémben csillan az öröm

Ha visszateszem szépen a fára

Lehullott leveleit egyenként vigyázva

És azt hiszem új életet adtam.

Csigával rajzolok a járdára,

Kisnyálkás teste a kíntól izzad

Csillogó festéket csak nekem

Boldog, gondtalan gyereknek.

Gilisztákat dobok a virágok közé –

Had éljen ott – rossz lesöpörni

Rászáradt rózsaszín álmait

Egy tegnapi százéves életnek.

Talány vagyok az éber életnek,

Vízitündér lettem: hajamban lángok…

Mohával borított ajkamra cseppennek

Tavak, folyók, árkok, óceánok….

                        /2006.05.25./