Szeretet?
SJV 2007.11.10. 19:56
Szeretet? Szerelem? Tudjuk egyáltalán hogy mit jelent? Szerintem már elveszett vagy minimum megváltozott a jelentése az idők folyamán! Elég szar dolog hogy egyesek elvárják, míg mások csak pénzhez kötik ezt a szeretet mizériát. Ez az egész csak pénzre vagy a testi igények, kielégítésére épül. Mindenki tagadja, hogy állatok vagyunk.
Szeretet? Szerelem? Tudjuk egyáltalán hogy mit jelent? Szerintem már elveszett vagy minimum megváltozott a jelentése az idők folyamán! Elég szar dolog hogy egyesek elvárják, míg mások csak pénzhez kötik ezt a szeretet mizériát. Ez az egész csak pénzre vagy a testi igények, kielégítésére épül. Mindenki tagadja, hogy állatok vagyunk.
Azok vagyunk. Már lassan megint eljutunk odáig, hogy semmi sem különböztet meg tőlük a külsőségeken kívül. Nem biztos, hogy ezt jól meg tudom fogalmazni.
Keressünk valamit a világban, ami emberibbé tesz minket, csak éppen az a baj hogy nem tudjuk, hogy mit keresünk, és ha ott van előttünk sem biztos, hogy megismerjük aztat.
És ha így van, akkor teljességgel feleslegessé válik a keresés és maga az út is. Értelmét veszejti az élet is. Na persze nem kell általánosítanunk, mert lehet, hogy van, aki tudja, mit kell, illetve mit keres. Itt persze megint csak felmerül egy kérdés. A jó dolgot keresi ezen, avagy biztos, hogy jobb és több lesz, ha megtalálja azt?
A bizonytalanságnak ára van!
Van, hogy talán tényleg ott van az a dolog személy tárgy vagy érzés előttünk, amit kerestünk.
Felismerjük de, képtelenek vagyunk eldönteni, hogy tényleg szükség lenne rá. Vagy csak egyszerűen félünk tőle. Mekkora faszság nem? Keresünk valamit egész kis életünkben - mert valljuk, be nem hosszú az élet- aztán meg fogjuk magunkat és félünk tőle.
Talán a saját magunk lételeme lenne az, amitől valóban teljessé válnánk de, mégiscsak visszakozunk. Kétely gyötör minket, amiatt hogy ez a dolog felszabadít e vagy rabigába, dönt?
Én nem tudom megmondani, hogy ki mikor és hol teljes. Én úgy ismerem és – talán - szeretem meg az embert amilyen pillanatnyi állapotában, ahogyan akkor és ott megismerem. Nem mondom, azt hogy „Bakker hagyjál má békibe!” mert nem vagy teljes. Kitudja! Talán megismer és akkor már egy lépéssel közelebb, kerül a célhoz, vagy ahhoz hogy meghatározza az irányát.
Maradjunk, abban hogy mindenki eldönti, hogy van ezen értelme az útnak, vagy hogy mit szeretne találni a végén. Vagy út közben. Nem tudom, hogy a végén kell e rálelnünk vagy valamikor közben, hogy ki is tudjuk élvezni a végéig.
|