Nos ha megnézzük a mai emberi társaságokat/társulásokat talán le sem tagadhatjuk, hogy állatok vagyunk!

Minden más hím illetve nőstény az alfahím köré csoportosul és ő az isten a minden! A többiek nem igazán számítanak, kivéve, ha valami kell. Vadászat nagyobb eredményessége végett a többi egyedre is szükség van.

Szinte mindenre az alfahímnek van elsőbbségi joga. Ő dönt, és a többi kussol.

Nos hogy is fogalmazzam. Ez az udvarlás dolog is eléggé hasonló az állatokéhoz. Ki választja a megfelelő egyedet magának, majd próbálkozik. Ha a nőstény olyan adottságokkal rendelkezik, akkor egyszerre több hím is próbálkozik nála, illetve akár agresszió is tapasztalható a hímek között.

Ha a nőstényeket vesszük alapul, akkor ők is keresik a legígéretesebb hímet a párzáshoz vagy esetleges kapcsolat fenntartásához. Bár ez aztat bizonyítaná, hogy az ember némely más állatfajnál talán jobb. Vagy ha másképpen szeretném meg fogalmazni, akkor szociálisabb, mint sok más faj! Ez alatt azt értem, hogy az embernek nevezett teremtmény több ideig marad az esetek többségében a nőstényével és nem minden esetben, hagyja ott a párosodás után.

Vagy de…

Egyede válogatja!

Az ember bonyolult egy szarrakás.

Tehát ha megfigyeljük a társadalmuk felépítését elég hasonlóságot, tudunk felfedezni a már fentebb említetteken kívül az állatok rendszerességével összevetve.

Ezt ugyan nem vallják be maguknak, sem pedig másnak de sajnos ez így van.

Néha nem ártana megállni és odafigyelni, hogy mi, és hogyan folyik le körülöttünk. Igazán érdekes dolgokra figyelhetünk fel.