Mai napból azt a következtetést lehet levonni hogy a nők utálnak és még csak meg sem akarnak ismerni de a hajléktalanok viszont valamiféle istenként tekintenek rám!

Állandóan odajönnek és elmondják a bajukat meg úgy általában mindent.

Megbíznak egy olyan emberben akit nem is ismernek. Így mint például ma is bármilyen nevet mondhatok (ma:Laci legközelebb Ödön vagy Kelemen)

Nem tudom miért mindig engem találnak meg. Nem vagyok egy bizalomgerjesztő példány.

Tudatában vagyok hogy ezek az emberek nem egészen épek és örülnek neki ha meghallgatják őket ha állarc mögül is! Ők azok akik nem fognak utána járni hogy tényleg igazat mondasz e.

A legtöbb ember úgy reagálja le őket hogy ordít velük és elzavarja őket. Ha agresszív hajlamukat kimutatva ácsingóznának oda hozzám valószínűleg én is gyorsan lereagálnám őket. De a legtöbb inkább összetört lélek. Ha meghallgatod is már talán az is jólesik nekik.

Most így belegondolva nem tudom és nem is akarom megítélni hogy megérdemlik e!

Ezt majd eldönti az aki létrehozta ezt a poklot.

Na szóval valamilyen szinten idegesít hoggy mindenkor mindig engem találnak meg.

Na de mindegy! Amíg nem rendszeresítik addig nincs gáz.

El kéne mennem valami szoc. munkásnak! Nekem az antiszociálisnak.

Vagy hát már nem is tudom hogy minek nevezzem ezt az egészet.

Érzik rajtam a halál bűzét és ki akarják használni a hallgatóságomat amíg még tudják.