Végig mész az utcán és mindenki rohan. Rohan ész nélkül, nyugalom nélkül. Hogyan is lehetne nyugodt és stresszmentes a reggel? Nem tudsz nyugodtan felkelni és lustálkodni az ágyban mert benned van afélelem hogy elbocsájtanaka munkahelyről hanem érsz be fél hatra. Kirughatnak az iskolábólha sokat vagy sokszor késel. Mindenki rohan.Az ég szürke, talán esni is fog.A föld nedves a tegnapi eső miatt, nedves a reggel a reggel sétáltatott ebek vizeletétől. Egy forgalmas helyen várom a csatlakozást, várom hogy mehessek tanulni.Mellettem a földön két hajléktalan fekszik kartonpapír szőnyegén.Az elhahadó emberek tekintetében hol megetést hol szánalmat vél felfedezni az ember,de tenni ellene semmit sem tesznek. Megfelelő nekek békés életük.Bennem és fekete ruháimban sem látnak mást csak egy lelki hajléktalant. ASzt hiszik csak arra várok hogy mindenki eltünjön és bántalmazhassam, megöljem, felfaljam a szerencsétleneket. Még mindig az embereket szemlélem bár már elértem az uticélom.Az iskola melletti parkos részt. Gyermekek hada rohan szakadatlan.Némelyikük felnőttnek képzeli magát, dohányzik vagy épp festi magát. Szemerkél az eső lemossa a festéket az arcról, dohányfüsttel keveredve beszivárog a ruhába. Eltünik a maszk s kiderül hogy csak egy gyermek mely felnőttnek képzeli magát.Én is gyermek vagyok bár megéltemmár 18 évet és kopasz fejhez szakállt növesztettem\eresztettem.Ugyanúgy izgalommal nézek ki télen az ablakon: Esett-e a hó?S ha igen boldogan állok ki a hóba hogy érezzem bőrömön fagyos hidegét!!!