Átlagos nap elé néztünk. Úgy kezdődött a nap, mint bármikor ezelőtt. A gonosz gróf Márta néni kiosztotta a már kevésbé korszerű csontozó felszerelést! Mint mindig az én felszerelésem volt a legszarabb. A lánckesztyű szűk volt, az alkarvédő túl nagy a lánckötőt inkább nem minősítem. Szóval lementünk dolgoztunk, csontoztuk a lapockákat. A késem, amivel a gonosz és kegyetlen grófnő jóvoltából dolgoztam eléggé el volt már köszörülve, de azért még jó volt. Volt éle is! De nem is lett volna jó, ha nincs éle, mert mendemondák keringtek róla, hogy a csontozóban lévő köszörűket egy szörnyen veszélyes kobold őrizte! Ezt a koboldot úgy nevezték, hogy a Berta! Felfalta az összes embert, aki rosszul köszörült. Tehát valami borzasztó módon vigyáztam, hogy nehogy kimenjen az éle a késemnek, amivel a gonosz Márta gróf jóvoltából dolgoztam. Ja mellesleg megjegyezném, hogy még életemben nem köszörültem gyorsköszörűn. Mikor reggel úgy háromnegyed nyolc tájban visszajöttem a tízperces szünetemből és elkezdtem csontozni a lapockokat elnézést, lapockákat baljós előérzetem támadt. De nem foglalkoztam vele, mert el voltam telve magammal, mert kilencven perc alatt még csak egy lyukat ejtettem a nejlonkötőmön. Éppen egy alkarcsontot vettem ki, amikor észrevettem, hogy a késem elhagyja magát és egyre kevésbé fog az éle. Nagyon megijedtem hogy ezúttal hű szolgám Tonyó nem tud kisegíteni, mert nagyon sok a dolga és ennek következtében rám hárul a feladat, hogy megköszörüljem a késem. Lassan elkezdtem levenni a felszerelésemet. Egyiket a másik után, lánckesztyű, alkarvédő, lánckötő meg a nejlonkötő. Elindultam a folyosón melynek padlózata zöld falai a sárga világos árnyalataiban idegesített. A köszörűszoba a folyosó végében volt a bejárat mellett. Csiga tempóban haladtam előre és közben az eltűnt emberekre gondoltam, akiket széttrancsírozva találtak meg. Ugyan még mesze volt de már láttam a rozsdamentes acélból készült ajtót, amin indák lógtak, és moha lepte be. És ekkor még papolnak itt nekem a higiéniáról! Höhh… Beléptem az ajtón. Kb. Négyszer négy méteres volt a helység, a falak sötétlettek a rászáradt vértől és ezt az egészet a plafonról lelógó láncok sejtelmes csörgése töltötte be. Az ajtóval szemben helyezkedett el az egyik köszörű a másik pedig oldalt. Odaléptem a szemközti géphez majd üzembe, helyeztem egy piros kapcsoló segítségével. A késem a fogó tárcsához emeltem és ekkor… …a gonosz Bertakobold felugrott a köszörű tetejére. -Vigyázz hogy mit csinálsz kicsávó!- szólt a nagyorrú zöldes barnás bőrű teremtmény. Belémfagyott a szar is látván mekkora szőrszálak nőttek ki a patkányképhez csatlakozó orrból. Megkezdem a műveletet, és lassan köszörülni kezdtem. Nagyon féltem! A kobold idegesítően szuszogott. Éreztem, hogy nem sokáig tudom elnyomni magamban a fenevadat. Egyre idegesebb lettem, félelemnek már nyoma sem volt bennem. Egyszercsak egy szörnyű sikolyt hallottam és elvesztettem a testem felett az irányítást. Hirtelen a nyakánál fogva elkaptam a manót és a plafonról lelógó láncok segítségével, megkötöztem. Elővettem egy csipeszt és egyenként elkezdtem kitépni a szőröket a hatalmas orrból. Aztán patkányméreggel megtömött egérmérget tömtem a szájába majd a seggébe. Mikor elkábult egy ezüstkanál segítségével kivájtam szemeit, elloptam vérét majd egy tűzvihar segítségével elporlasztottam testét. Újra eltemettem a fenevadam s befejeztem a késem feltámasztását. Sikerült. Aznap már nem kellet többet e szörnyű helyre mennem.(ha-ha!)