Rémisztően egyedi Egy vízcsepp... és mégegy... és mégegy. Az esö lágy dorombolása töri meg a csendet! A szél halkan süvít az éjszakában! A villámok mint pillanatkép megvilágítják a magányos éjszakát. A magányos elme egyedül bolyong, nem talál honra,nem talál társra. Egyedül bolyong,s meg akar szabadulni mindentől, Mindentől mely emberi,mindentől mi mocsokká teszi! Lenézik őt mert különbözik,lenézikőt, Mert egyedi. Nem árti miért született ha ilyen "szar"az élet! A tőr lassan megmozdul kezében, Átdöfi a szívet mely e világhoz láncolta szorosan. Hajnali napfényben az emberek elballagnak mellette, Senli sem veszi észre őt,mert rémisztően egyedi! (Stefan Vlad,2002.10.12)