Egyszer eljött hozzám egy lény kinek nevét nem tudom, és azt mondta, hogy van egy kívánságom, ami a világgal lehet kapcsolatos, mellyel kielégíthetem a kíváncsiságomat!Azt kívántam úgy láthassam az embereket, ahogyan valóban léteznek! A jókat jónak látni, a rosszakat rossznak látni!Ő erre azt mondta rendben! Egy év múlva a születésnapodon menj az emberek közé és tekintsd meg őket a színtiszta valójukban!Talán ezernyi gondolat keringett bennem. De egy biztosan! Miért én lettem a ki kívánhatott azon az éjszakán. Az is megfordult fejemben talán mindenki kívánhatott de, csak keveseknek adatott meg hogy teljesüljék kérelme.Lassacskán telt az idő és én nagyon rövid idő után a feledésbe ereszkedtem. Lehet, hogy csak álomnak véltem vagy fogtam fel és így eltűnt ez az élmény!Születésnapom hajnalán korán ébredtem de már senki nem volt otthon. Ő, a lény már ott várta ébredésem! Kicsit meglepődtem de, nem mutattam félelmet.A teremtmény megkérdezte készen, állok e Világot látni mire én igennel feleltem! Elmondta, hogy senki nem fog látni minket csak mi érzékeljük majd a dolgokat és a benne élőket. Mindenki másnak olyan lesz ez a nap, mint az összes többi!Abban a pillanatban, ahogy kiléptünk a ház ajtaján egy szempillantás alatt minden megváltozott. Olyan sötét és komor lett minden! Ekkor Ő (a teremtmény) ismét kérdést állított elém!-Bizonyos hogy látni akarod ezt a világot a maga tiszta valójában? -Már nem táncolhatok vissza, Ezt kértem hát ezt is kell, hogy kapjam!-Rendben! Akkor hát induljunk.Az utca sötét volt és néha egy-egy árny suhant keresztül rajta! Mindenütt árnyak suhantak tova. Undorító nyálkás szörnyeket láttam emberi ruhába! Vicsorogtak egymásra és cserélgették egymás között az emberi öltözékeket. Másutt világító zöld szemű démonok támadták egymást hátba, hogy fájdalmat okozzanak egymásnak! Barna kis démonok figyeltek mikor tudnak elcsenni egy-egy fénygömböt a nagyobbak körül, akik fájdalmasan felrikoltottak mihelyst észrevették, hogy egyre kevesebb a körülöttük keringő apró pislákoló fénygömb! Oldalt fekete csuhába öltözve figyelték az árnyékvilágot, ami hirtelen elém villant. Jobban megfigyelve azt is láttam, hogy a csuhás alakok voltak azok a gyorsan, szinte észrevehetetlenül mozgó árnyak, amelyeket utam elején láttam! A kérdés hogy miért kell ezen a világon keresztülutaznom, hogy megtekintsem a világot tiszta valójában még nem talált választ! Amikor ezt a megfogalmazott kérdést feltettem neki azt válaszolta:-Erre neked kell rájönnöd!Nem láttam értelmét a dolognak de, hát, ha innen vezet az út a felismeréshez, akkor legyen!Ideig, óráig járkáltunk fel s alá. A helyeket már mindenütt bebírtam azonosítani az általam ismertekkel! Néztem, ahogyan ezek a démonok fel s alá járkáltak és marcangolták egymás testét és csonkították lelkeiket gúnyos modorukkal, amely nem beszéd útján terjedt, mert ezek a lények túlságosan mások voltak az általam ismerthez. Nekik szavakra sem volt szükségük hogy megbántsák egymást. Hangok nélkül is terjedt a kárhozat!Leültem és a gondolataimba mélyedtem. Vajon miért kell ezt látnom, és miért nem azt mutatja, meg amit a kívánság magába foglalt? Akárhogy töröm azt az ocsmány fejem, nem találom rá a választ! Egyszerűen nem megy. Talán rá kéne jönnöm valamire? Talán az a valami a kulcs, ahhoz hogy teljesüljön a kérésem? Az egy kívánság!-Miért mutatod ezt nekem? Én azt kívántam úgy láthassam az embereket, ahogyan valóban léteznek! ! A jókat jónak látni, a rosszakat rossznak vélni!