A VÁNDOR ÚTJA A VÉGTELENBE......

Zuhanás a téren túlra.

Az ismerős dolgok,melyeket
mintha már,újra és újra
megtettünk volna:.
Ráébresztik a tudattalanságunkat,
a tudatosság egy részére.
Ráébreszt minket,
létezésünk más formájára.
Addigi hitünk,és világunk,
Összeomlik:Amint azok,
elveszitik jelentőségüket.
Megnyilunk, az örökösnek tünő
kutatásnak....
És mégis a tudattalanság,
még mindig ott van bennünk.
Csupán tudatosabbá válunk.
A káprázattól amig létezünk,
..nem szabadulhatunk meg soha.....

Egynek lenni mindennel....

A tudatosság mi megöli tudattalanságunk,
örökös kiteljesedésével,..
lassan fölismerjük önmagunkat:.
Hogy mindazt amit látunk csak illúzió.
És azt,hogy a létezés egy mindennel.
És azt,hogy a létezés mi vagyunk.
A létezés csupán a tudattalanság,
végtelen fojama,melyben örökre sodródunk,
mert ennek káprázata fogva tart minket.
Igy továbbra is: Öntudatlan állapotban,
hallucinálva és képzelődve,
kutatjuk az ébredést.

A bennünk dúló harcok.

Létünk az ellentétek okozta
örökös harcból táplálkozik.
Az ellentétek között lévő taszitás
szolgál,egy örökkévalóságig
lehetőségekkel(energiával).
A bennünk lévő Sötétség,és Világosság.
A harc nem érhet véget ily modon,
mert külön nem létezhetnének,
mert nincs sem tiszta sötét,
sem tiszta világos.
A gyülölet részben szeretet,
és a szeretet részben gyülölet.
Ez a mindenséghez való viszonyulás,
ami álltal gonoszabb,vagy jobb.
A harc tehát elfogadása,
jelen helyzetünknek.

Létünk értelmetlensége.

Létünk egy örökösen nyomasztó
halhatatlanság,mely terhes
egy idő után,mivel igy nincs
megnyugvás,mely feloldoz és
megszabadit.
A lehetősége mégis ott van
bennünk,hogy Semmivé oszoljunk.
Azért létezünk,mert akarunk,
mert vágyunk rá.
Tehát ha nem akarunk,és
nem fogadjuk el önmagunk,
meghalunk.
Ha eljutunk abba az állapotba,
hogy készek legyünk eldobni
önmagunktól,önmagunkat akkor
megszününk.....

Megszabadulás.

Hosszú utazásunk során,az utat kerestük,
mely végén a megnyugvásunk vár ránk.
És mégis ahogy már közelnek tünik a cél:
Rájövünk arra,hogy a cél a kezdet.
Minden út összegabajodva önmagába ér.
És amit mi megszabadulásnak hittünk,
az a keresés.
És hirtelen összeomlik a világunk.
Nincs többé utunk,hiszen nem is volt.
Nincs többé reményünk,hiszen nincs minek.
Lassan meghal bennünk a reménység.
Lassan meghal bennünk a vágyakozás.
Nem marad semmink....
És lassan kiégünk....
Lassan szertefoszlunk....

Megszabadulás.

Megszabadulás minden teher
legnagyobbikától.
Megszabadulni egy örökkétartó
létezéstől.
Megszabadulni a vágyakozástól.
Megszabadulni az álom
végtelenségétől.
Megszabadulni a káprázat
fogságából.
Megszabadulni a nyomasztó
monotómiától.
Megszabadulni a tudattalantól.
Megszabadulni a tökéletleségtől.
Megszabadulni a sodrodó
öntudatlanságtól.
Megszabadulni a kereséstől.
Megszabadulni a mindenségtől.
Megszabadulni a létezéstől.
Megszabadulni önmagunktól...