Mese a szeretetről!

 by:Stefan J. Vlad

Volt egy gyermek. Azt hitte bár sehova nem jár otthonában mindent megkap! Törődést , szeretetet, családot! Aztán kikerült a nagyvilágba és egy mésfajta szeretettel találta magát szemben! Azt gondolta amit otthon kapott az csak ösztönök tömkelege! Hogy az amit szeretetnek vélt az csak egyfajta életbentartás volt. Az nem volt törődés csak életbentartás!

Mikor lassan kezdett ezzel az új szeretettel s törődéssel ismerkedni rájött hogy ez már csak az érdekeken alapul! Mindenki akar valamit. Nincs önzetlen szeretet. Ha szeret valaki azt biztosan okkal teszi! Mert akar tőlled valamit! Lelki támaszt , egy ölelést , erőt és védelmet, sexet, kéjt és testi gyönyőrt! Hogy könnyebb legyen az élete ha a tiédet pokollá is teszi a támasztott szabályokkal! Miért is van együtt két ember akik állandóan veszekednek és viták tömkelegét hagyják maguk után? Mert az emberek nagy többsége a saját magának alakított világban életképtelen! Mert egyedül nem képes ellátni magát, mert nem tud mindent, mert kell valaki aki elvégzi helyette a piszkos munkát! Az ember tökéletesnek tartja magát holott már régen nem tekinthető annak! A tökéletes a szememben egyedit is jelent. Az ember már nem egyedi. Az ember lassan már csak egy klón. Egy másik ember klónja! Mert egymást is másolják hogy befogadhatóbbak legyenek és ezáltal még több „szeretetet” szerezhessenek maguknak! Tehát ezek után kimerem jelenteni hogy nincsen szeretet nincsen törődés csak szükség van. És a szükség az ami mindennél előbb áll és az ember minnél előbb ki akarja elégíteni!